Ha lemondasz a nehéz dolgokról, lemondasz a jó dolgokról is...Gambare!
Navigation

15, szőkés-vörös, 158cm, oroszlaán, vámpírmánia, yaoi, coat west, gitár, anime, Japán, zene, fanfiction, Chowder, bishik, Kai-chan, Füles, puha, perverz, tea, olcsó chips, Korea, Heechul, éneklés
» more...
» Site
» Vendégkönyv
» Főoldi / blog

 
Kicsikéim <3
click to zoom
click to zoom
click to zoom
 
Verseny


Történet író verseny n.n
Lezárva
A versenyre való jelentkezéseket ezennel lezárom ^^ Minden versenyzőnek elküldtem a határidőt és minden jó kívánságomat, amit azért itt is közzéteszek ^^
Tehát beküldési határidő mához (szept.18.) két hét, ha valaki, valamiért mégsem tudja elküldeni ekkorra a művét, a légyszi-légyszi jelezze időben ^^ Ha előbb bekülditek mindannyian, természetesen előbb lesz eredményhirdetés is owo Sok szerencsét, ihletet és örömet kívánok mindenkinek a verseny alatt!! Mindent bele ^^
Feltételek

Versenyzők

 
Chat-Box

 

 

 
Plörk :3
 
Affis

http://kawaii-anime-tenshi
http://
anime-mangafanok
http://
wonderful-japan
http://
animesanctuary
http://te?
mindenki kikerül :))

 

 
Fan vagyok

 
Hányan is vagytok?
Indulás: 2008-08-03
 
blogplussz
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

                                                      

Mindennapjaim

Újrakezdés (:

2011.09.11. 18:11, emina
nagyhatalmas megfázás *hapciii* :D ^^"

Új tanév és minden más és üresebb és hidegebb és hiányosabb, mégis lelkesebb, törekvőbb és bizakvóbb vagyok, mint tavaly. Magabiztosabb is sokkal, ha már itt tartunk. Viszont mindennek ellenére sokminden változott, sok minden és sok mindenki hiányzik és félek, van akit a tavalyig tartó önbizalomhiányomból fakadóan talán végleg elveszítettem, ugyanakkor él és buzog bennem a hit ereje, ami azt sugdossa, sose késő hát remélem! Csodajó első hetem volt, fárasztó, kimerítő, de megérte (: A koli légköre megváltozott teljesen, és az osztályé is kicsit, de leginkább én változtam vissza belül, részben az öt évvel ezeőtti énemmé, ami én vagyok és ami már ennyira hiányzott. Persze, nem állt feje tetejére  a világ 3hónapnyi nyáriszünet alatt, de számomra nagy változások ezek, néhány dolog ugyan maradt a régiben, gondolok itt L-re, vagy éppen Á-a, de legfőképpen  G-re, akivel kapcsolatban továbbra sem adtam föl semmitsem, csak várom a lehetőségeket, azt, hogy időszerűek legyenek a pozitív változűások, addig is belül a hiány helyett a bizakvást az örömöt próbálom táplálni, hogy ez manifesztálódjon a fizikaiban is, igazából elsőre nem is megy olyan rosszul, de persze van még mit csiszolgatni (: A szobatársaim és a szobám maradt a tavaji és ennek szintén nagyon örülök, annyira jó hangulatban telnek a napok, a héten már mostunk is, idén ugyanis nem málházok, inkább bent mosok magamra a koliban ((:  Láttam Alt is, hát hihetetlen, hogy mennyire meg tudnak változni az emberi érzelmek, főleg ha azok csak pillanatnyiak, felszínesek.....Annyira semleges, mint mikor legelőször megláttam, vagy még annál is semlegesebb, nem véletlenül az első érzés az igaz, G például már legelőször érdekelt, érdekesnek találtam, aztán nem foglalkoztam a témával, mindenfélfajta okoknál fogva és tessék...! Mi lett belőle, nahátnahát ..! Visszatérve happy van és reménykedés ((:
Hope and Happy, ha úgy tetszik (: Aztán majd elválik még minden szépen, ezentúl újra írni fogok, mert most, hogy visszaolvastam a bejegyzéseimet, rájöttem, hogy néhány dologra csak így leírva tudok emlékezni, csak így tudom őket hosszú idő után is visszaidézni, úgyhogy újra heti rendszereséggel és kicsit kevésbé űáltalánosságban, mint most, próbálok majd jelentkezni, az elkövetkezendő hétre pedig sok erőt mindenkinek és magamnak ((:

Boldog volt...

2011.05.07. 13:01, emina

Ajánlott(mindenképpen ezzel olvasd) zene:  katt

   Széles mosollyal arcán, meztelenül sétált keresztül az esőfüggönyön, mely, mint holmi áttetsző lepel ölelte körül testét. Mögötte lassan elhomályosult a táj. Szétmálló mosolyok, őt fürkésző tekintetek, felé nyúló kezek, lesütött szempárok. Elmúlt. Tovább sétált, bár nem így akarta. Tovább sétált, bár legszívesebben egy tapottat sem mozdult volna. Elméje, valahonnan nagyon mélyről eszeveszett kiáltozásba kezdett. Újra élesen kívánta látni a szertefoszló tájat, mely most nevetséges, jelentéktelen háttérnek tetszett csupán. Az utca, a házak, a buszmegálló, a villamos, a fák, az illatok, a hangok, a képek, a színek, az emlékek. Tudta, hogy el kell mennie, de nem gondolta, hogy ilyen hamar elérkezik a búcsú. 
  Ha tehette volna visszapörgeti az időt, újra meg újra és ebben a kellemes, zsibbasztó folytonosságban ismét boldog lett volna. Boldog és szomorú, dühös és fáradt, épp, mint akkor, ott, az eredeti változatban. Éppen, mint először; századjára is csak úgy, mint először. Soha semmit nem kívánt annyira. Mindenki alig várta már a búcsút, mindenki a jövőt fürkészte, ő volt az egyetlen, akit nem értettek; az egyetlen, akinek minden éppen úgy és éppen akkor tökéletes volt. Ez volt az ő gyengesége. Sosem tudott beletörődni a múló időbe. Nem értette, miért jó elveszíteni a barátokat, miért jó elveszíteni az álmainkat, miért jó felnőni, miért jó megtörni...Végül ő fordított hátat. Képtelen lett volna a számára olyannyira kedves arcokat egyenként látni, amint üres tekintetekké változnak szép sorjában. Nem, azt nem bírta volna könnyekkel. Abba beleszakadt volna a szíve. Hisz most is beleszakad, de így nem taposhatják meg, így csak ő, csak ő gyalogol keresztül a lüktető kis tetemen. Egyedül ő. 
  Visszagondolva azokra a cigarettafüst szagú beszélgetésekre, a tea ízű nevetésekre és a nyúlós, hideg ébredésekre, lassan utat tört magának az első könnycsepp, mely végiggördült az arcán, egészen az álláig, ahol aztán lecsöppent a betonra. Ezt persze a temérdek esőcsepp mellett nem láthatta senki, ő azonban pontosan érezte, ahogyan bőrébe ég a bánat nedve. Rohanni kezdett. Félt, hogy visszafordul. Ha újra látja őket, képtelen lesz elengedni, akkor ismét mohón utánuk kap, akkor még egyszer meg akarja majd ízlelni a boldogságot, akkor még erősebben belé ívódnak, olyan mélyen, hogy képtelen lesz újra elindulni. Az arca kicsit megrándult, mikor mezítelen talpával belegázolt az első jeges pocsolyába, aztán lassan ezt is megszokta. Az ötödik után nem is számolta már őket.
   Fogalma sem volt meddig szaladt, hogy mennyi idő telt el, abban sem volt biztos, hogy meg fordulhat anélkül, hogy ugyanaz a kép fogadná. Csak abban volt biztos, hogy egyedül van; most már újra teljesen egyedül. Szokatlan teherként nehezült rá a magány fojtogató érzése. Azt hitte felszabadító lesz, ha egyszer már nem lesz, akit elveszíthet, ha nem szeret, nem csalódhat, ha nincs kitől elköszönni, nem fájhat a búcsú. Üres volt és fáradt. Lábai erőtlenül csuklottak össze. Ott ült egyedül az esőben. Hatalmas, színes háztömbök magasodtak fölé, nekidőlt hát az egyiknek, fejét hátravetette, becsukta a szemét. Fájt. Rettentően.
  Mire újra felnézett, kitisztult az ég. Néhány járókelő furcsán méregette őt, de egyébként senki sem törődött vele különösebben. Senki. Idegenül csengett még neki a szó. Most már nem volt senkije és ő sem volt senki. Emlékeiből mégsem akartak eltűnni azok, akik miatt valaki volt és akik az ő világának valakijei voltak. Odabújt volna hozzájuk, bevackolta volna magát közéjük és elernyedt volna a közelségük lágy melegségében, mégsem tehette. Azzal csak fájdalmat okozott volna.Túl önző volt. Nem akarta elengedni őket.
  Kényszeredett mosoly kúszott arcára, bár egy idegen számára ez a mosoly leginkább grimasz hatását keltette. Remélte, hogy senki sem látja, ám akkor a semmiből megjelent egy kéz. Nem akart megkapaszkodni, nem akart újra "valaki" lenni... Gyenge volt. Szörnyen gyenge. Túl gyenge ahhoz is, hogy ellökje a kezet. Újra lehunyta szemeit, majd egy sóhaj kíséretében hagyta magát talpra állítani.
   Előrenézve, nem hitt a szemének. Mindaz, amit maga mögött hagyott, ott volt a előtte. Annyira közel és annyira élesen, hogy szinte késként hasított a lelkébe. Nem menekülhetett. Nem, mert szerette őket. Akkor is, ha tudta, megsebzik majd számtalanszor. Akkor is, ha tudta, ezután már csak búcsúzkodhat. Akkor is, ha tudta, hogy számtalanszor megbánja még ezt. El akar menekülni újra, de már nem volt ereje. Hogyan tehette volna? Az érzés, hogy megint velük lehet, hogy még egy percet, egy órát, tán' egy egész napot is velük tölthet, sokkalta erősebb volt, mint a búcsútól való félelem. 
  Fájt. Boldog volt. Sírt. Boldog volt. Félt. Boldog volt. Remélt. Boldog volt. Fázott. Boldog volt. Visszatért. Boldog volt.

Homoszexuális rajzok, ugye, hogy nevetséges?!

2011.05.07. 12:59, emi

Szóval ebből most fogalmam sincs, mi lesz pontosan, talán önvallomás, vagy kritika, vagy mindkettő, esetleg egyik sem. Nem is gondolom, hogy fontos lenne mindig meghatározni a tárgyat és az okot.
Tudjátok, azon gondolkodtam pudingfőzés közben, hogy milyen szuper kis animét sikerült letöltenem és milyen kár, hogy csak két részt találtam meg magyar felirattal, abból a tizenkettőből, amiből egyébként áll. Ennek kapcsán kicsit elgondolkodtam, méghozzá azon, hogy eme történetnek két főhőse, két férfi és bizony nem legjobb barátok, de még csak nem is testvérek. Ha valakinek nem lenne világos, igen szerelmesek egymásba, hűha, most aztán jöhetnek a homofób megjegyzések, tessék, csak bátran! Megértek én mindenkit és nincs is jogom elítélni senki véleményét, csak azt tehetem meg teljes joggal, hogy elmondom a sajátomat, azt meg mindenki maga dönti el, hogyan viszonyul hozzá.
Én magam 11-12 évesen kezdtem el, a mostanra igencsak divatba jött animéket nézni, ha valaki utánaszámol, akkor ez úgy 4-5évet jelent, amióta ezzel "foglalkozom" aktívan. Persze eleinte anyu azt hitte múló hóbort lesz ez is, mint a Csacska angyal, aztán mégsem. De, hogy mire is akarok kilyukadni ezzel a két, látszólag összefüggéstelen bekezdéssel?! Csak türelem, azonnal kiderül! Tehát, ez idő tájt láttam életem első shonen-ai/yaoi animéjét is, ami, hát finoman fogalmazva is sokkolt, persze csak azután, hogy egyértelművé vált számomra, a rózsaszínű hajjal büszkélkedő, nem éppen férfias főhős, mégiscsak férfi és úgy a második-harmadik rész tájékán ennek ellenére, megcsókolta őt, a másik ugyancsak férfi szereplő. Hát igen, nagy állomások egy kisgyerek életében. Ugyebár egy gyerek, ha nem találkozik még valamivel, nem is lehetne ellenérzése, azzal kapcsolatban, hiszen nem ismeri és én kezdetben mégis óckodtam attól, hogy két férfi egymásba szerethet, illetve, hát egymásba is szeret, ha olyan beállítottságúak. Sokáig csak úgy tudtam tovább nézni a történetet, hogy úgy vettem, Shuichi lány(a Gravitation című animéről van szó). Nem tartottam undorítónak,vagy ilyesmi, egyszerűen feszélyezett a tudat és ellenérzést váltott ki belőlem. Ez már csak azért is érdekes, mert éppen olyan anyukám van, aki a másság elfogadására és megértésére való törekvésre tanított kicsi korom óta. A külvilág befolyása még így is kiváltotta belőlem akkor, ezeket a gondolatokat, érzéseket. Ebből kiindulva, el tudom képzelni, hogy valaki, akinek a szülei sem képesek az effajta dolgokkal megbarátkozni, plusz kapja a külső ingereket, milyen képet alkothat a másságról, esetünkben az azonos neműek közti szerelmi kapcsolatról.
Ami engem illet, megbarátkoztam a gondolattal és ma már ugyanúgy nézem az ilyen animéket/filmeket, mint, azokat, amik heteroszexuális emberek szerelmét mutatják be. Sajnos sok embertől pont az ellenkezőjét tapasztalom és, noha sok írást olvastam már a témában, most én is megnyilatkozom "meleg fronton".
Mindenki más és más műfajt kedvel, ami természetes és pont így jó. Én speciel a romantikus, humoros alkotásokat szeretem, filmben,könyvben egyaránt, ha kikapcsolódásra vágyom. Persze, ha valami filozofikus kerül a kezembe, hangulatfüggő, de általában azt is szívesen tanulmányozom, meg persze a horror filmeken kívül igazából, bármit meg lehet velem nézetni, de a kedvencemet a fent említett két műfaj képezi. Képregényeket, animéket, filmeket és sorozatokat olvastam és néztem a témában, már számtalanszor és fogok is valószínűleg ez után is. Mindegyik más és más, mindig meg tudnak lepni, nevettetni, vagy könnyre fakasztani. Igen, akkor is, ha két férfi áll a reflektorban. Ebben az esetben szerintem talán még mélyebben és árnyaltabban lehet bemutatni az emberi érzéseket, hiszen az egyneműség már egy adott konfliktus, amit bármilyen helyzetbe, történetbe át lehet ültetni. Ha valaki a a többi ember elfogadására törekszik, hát garantáltan remek terápia és emellett komolyan mondom, hogy ugyanolyan élvezhető, mint, ha heteroszexuális személyekről lenne szó. Persze, nem biztos, hogy már első alkalommal sikerül az embernek legyőznie az összes ellenérzését, tessék kitartónak leni! Ebben a világban élünk, és ennek a világnak ez is velejárója. Azzal sincsen semmi baj, ha valakinek úgy mond "nincs gyomra" ehhez, tényleg nem vagyunk egyformák, na de kérem kulturált emberektől minimum elvárható, hogy nem fikázzák nyilvános fórumokon  azt, ami másnak sokat jelent, esetleg, ami más a szó legszorosabb értelmében. 
És? Vezessük csak le egy kicsit a dolgokat, mint egy matematikai példát! Van X, aki azt mondja: "Utálom a buzikat, a yaoi a legundorítóbb műfaj a világon és, hogy a tinilányok erre élveznek, no comment, itt tart a társadalom!"
X álláspontja több helyen is hibás! Egy részt, hogy lehet utáni a "buzikat"? Miért, mindegyikük egyforma? Ők nem emberek? Nem más és más személyiséggel születtek? Nem ugyanolyanok, mint te, vagy én, vagy éppen X? Elismerem, a melegfelvonuláson parádézó személyek talán felháborodást kelthetnek, igen, de, ha valaki az alapján a maroknyi ember alapján ítél meg, egy egész "társadalmi réteget", az olyan, mintha azt mondanánk, minden magyar nő, olyan, mint Kiszel Tünde(és akkor, csak mondtam egy blődséget)! 
Most fel vagy háborodva? Szerinted Dani, aki most végzi el a középiskolát és azóta a saját neméhez vonzódik, mióta alsós korában megrontotta egy szintén fiú, aki néhány évfolyammal felette járt, mennyire van felháborodva? Ő, aki egyáltalán sohasem akart más lenni, aki sosem megy el a melegfelvonulásra, aki tagadja, és rejtegetik az egyéniségének ezt a részét, csak, mert a társadalom nem képes azt elfogadni. Dani, aki valahányszor ránéz egy nőre, nem érez semmit, Dani, aki sírógörcsöt és hányingert tudna kapni, valahányszor megpróbál nem nézni senkire a tesiöltözőben, mert a teste talán azonnal reagálna a látványra. Dani, aki szinte mindig reménytelenül szerelmes, mert a szerelme tárgya, nagy valószínűséggel lebuzizná, ha vallomást tenne. Dani, aki talán pár év múlva majd feleségül vesz egy nőt, akit nem képes szeretni, maximum barátként, azért, hogy beilleszkedjen és "normális" tagja legyen a társadalomnak. Dani, aki sohasem lesz boldog, azért, hogy X boldog legyen, hogy a társadalomban "egy buzival kevesebb". X boldog, Daninak el lett baszva az élete!
Vagy Dani talál magának egy párt, akinek sohasem foghatja meg a kezét az utcán, akit lehet, be sem mutathat a szüleinek és akit talán még a barátai előtt is titkolnia kell. Jelzem, egyes hetero párok mindenféle tömegközlekedési eszközön és nyilvános helyen nyalják-falják egymást. Nos, nem hinném, hogy szellemi fejlődésben egy hetero pár látványa, amit egymás manduláját nyalogatják, sokkal ártalmatlanabb lenne egy kisgyermek számára, mint teszem azt egy homoszexuálisé! Persze, most egyenrangú emberekként tekintek a heteroszexuálisokra és a saját nemükhöz vonzódókra, pedig X, úgy gondolja, hogy Dani a társadalom legalja. Annak a társadalomnak a legalja, melynek a fele X, a másik meg Dani. Csak a Danik bujkálnak, mert Dani nem normális, X meg igen. X hirdeti a másság elfogadását, ha a más normális. Dani meg végigszenvedi az életét a "divatbuzik" miatt, meg X miatt, aki egy kalap alá veszi Danit a melegfelvonuláson tetszelgő "divatbuzikkal", mert hát "buzi,buzi, egyre megy". Lehet köpködni, ez így van! Rosszabb esetben Dani öngyilkos lesz, vagy drogokhoz nyúl, a kettő nem mintha nem lenne ugyanaz, csak az egyik tovább tart. Mert ilyen Daninak az élet. Dani nem vállalhat soha gyereket és, ha csak nem költözik végleg egy  idegen országba, távol a szeretteitől sohasem vállalhatja fel azt, aki. Nem mintha Dani bármiről is tehetne. Sőt, ha Danit sohasem rontják meg, hanem élete első erekciója egy férfi miatt lesz, vagy egy osztálytársa miatt, vagy az első nedves álmában egy másik fiú szerepel, és később mégis lányokkal próbál járni, de csak akkor érez valamit, ha ugyanezt fiúkkal teszi, Dani még akkor sem hibás. Dani talán érzelmileg fejlettebb, mint a többi ember. Miért? Nézzük csak X kezdő kinyilatkoztatását:  "Utálom a buzikat, a yaoi a legundorítóbb műfaj a világon és, hogy a tinilányok erre élveznek, no comment, itt tart a társadalom!"
Kérem, mi is a yaoi? Két férfi szerelmét bemutató rajzfilm, ami árnyaltan, vagy teljesen bemutatja a kapcsolat szexuális részét is. Felfigyelt valaki, valami nem mindennapira? Édeseim, RAJZFILM! Dereng valami? Azok a figurák meg vannak rajzolva. Nem emberek. Csak rajzok! Ezek szerint X mondata azt is jelenthetné "A buzi rajzok undorítóak", ugye? Van ennek a mondatnak értelme? Szerintem nem igazán! Akkor hogy is van ez? Ha két rajz, akik fiúnak, meg lánynak vannak megrajzolva, egymásba szeret, az oké, de, ha két azonos neműnek rajzolt rajz szeret egymásba, az gusztustalan?! Ugye, hogy nevetséges? 
Visszatérve Danira, aki ugyebár, nem rajz, hanem esetünkben EMBER, ha két ember, akik fiú meg lány testben vannak, egymásba szeret az oké, de ha két azonos nemű testbe zárt ember, szeret egymásba az már gusztustalan?! Igen, a kettő nem ugyanaz, de mégis! Ki mondja meg, hogy milyen nemű vagy? A kromoszómáidtól függ, hogy milyen testi adottságokkal rendelkezel e téren, de amúgy? Lehet dobálózni, hogy Isten nem azért teremtett, meg satöbbi! Isten minden gyermekét egyformán szereti SZERINTEM. De, ha valaki beszélgetett már Vele ebben a témában, az mindenképpen keressen fel!
Akkor egy kicsit elvonatkoztatva egy másik kérdés, amit egy nagyon okos ember tett fel egyszer: Hol vagy te magadban? Nos? Te az agyad vagy? Vagy a szíved? Esetleg a kislábujjad? Nem? Akkor a nemi szerved, az dönti el ki vagy? Az vagy te? Komolyan kérdezem! Ugye egyikünk sem azonosítja magát azzal a testtel, amiben él?! Bizonyos szinten persze, de a legtöbb ember, hittől vallástól függetlenül azt mondja, hogy a ő a lélek, vagy a tudat. Na már most kérdem tisztelettel van a léleknek, vagy a tudatnak neme? Sok vallás szerint, létezik a reinkarnáció, mely tanai szerint, bármilyen neműként leszülethetsz, most még nő vagy, legközelebb férfi, vagy teszem azt, hal. De, ha nincs igazam X nyugodtan ideállhat és azt mondhatja, hogy már pedig ő egy fasz, vagy egy punci, esetlege egy agyvelő, le a kalappal, ha ezt valaki büszkén vállalja!
Lehet, hogy Dani tudat alatt érzi, hogy nem a neme az, ami ő maga. Nem ott van magában, egyszerűen ezeken a dolgokon át tud lépni, nem azért, mert beteg, vagy szellemileg torzult, lehet, hogy pont ezzel több ő. Mert ő egyszerűen egy másik EMBERBE szerelmes és nem egy másik NEMBE. A rajz, a rajzba satöbbi.
Remélem, X kicsit elgondolkodott a fentiek hatására, vagy Dani, esetleg több Dani, ha valaha idetéved, megnyugszik egy kicsit, hogy valakinek nem számít a másság! Az obszcén szavakért elnézést a finomabb lelkületűektől, és persze mindenkitől, de ahol éltem velük, ott szükségüket éreztem! 

Solymár,lelkitársacskám,első közös "nagy" fellépés jáááááá *-*

2011.03.23. 22:57, emi
Álmosan, nagyonagyon ><

Álmosan, fáradtan, nyűgösen, mégis felpörögve, írom le már másodjára de koránt sem olyan lelkesen ezt a bejgyzést. Biztosan nemlesz már olyan részletes és jó mint az első hogy a búbánatos franc vinné el . Szóval, hogy hogyan tudok egyszrerre felpörögve lenni és fáradt lenni, azt sajnos nem tudom megmondani. Talán csak azt tudhatja igazán, aki valah színjátzsott már és tudja, milyen érzés kismillió próba után a színpadon állni, vagy tudja, milyen egyszercsak újra megpillantani a szembpárat,amiben a valódi Te tükröződik vissza. Nos ez a szempár ma ismét rám talált. Nem vagyok biztos benne, hogy mi miért törénik a világban, csak azt tudom, hogy semmi sem történik ok nélkül. Mindennek oka, célja van. Hogy ennek a találkozásnak mi?! Nem tudom. Elvarratlan szálak...Az biztos, hogy újra a torkomba szökött a szívem meg a gyomrom is, mikor megláttam az arcát a betonon ülve és rám mosolygott. Aztán annyira, annyira megölelt, mikor visszamentünk. Én is őt. Hatalmas szeretetteljes ölelés volt és nem bántam volna azt sem, ha nem ér véget. Nagyon hiányzott és észre sem vettem, amíg nem találkoztunk. Nem emlékszem rá, hogy valaha ÍGY, ennyire hosszan, erőből és érzésből ölelkeztünk volna, de azt tudom, hogy ölelzük már meg egymást és bizony lábújjhegyre kellett már hozzá állnom. Megnőtt. Persze azonnal rám fogta volna, hogy én mentem össze :)  Az én kis immár dobókocka mániás lelkitársam. Tényleg olyan Ő nekem. Valahol, valamikor ennek még folytatása van és kell, hogy legyen, habár most a arátnőjével volt együtt. Nagyon aranyosak együtt, a lány is aranyosnak tűnt és ők pedig boldognak. Örülök nekik mégis vaalahol rosszul esett, hogy talán, ami nem volt, nem is lesz már sohasem. Ha újra kezdhetném, de persze olyat nem lehet.... Azért remélem tudunk még beszélni találkozni, nagyonagyon szeretnék mert tényleg lelkitárs ő nekem és sose felejtem le és nem is szeretném!!!

Na, de kicsit az előadásról is, akkor már. Solymár nagyon szép, igazán-igazán. Szerintem a három pesti csapat közül, mi kaptuk a legjobb kritikát, jelmez ebből a háromból, a magunkén kívül még Ricsiékét láttam és az nagyon-nagyon tetszett. Szerintem elég ügyesek voltak és még a darabot is ők írták. És ez most nem azért, mert h Ő is játszott, hanem tényleg. A sajátunkat meg ugye nem láttam, mert játszottam, de na xD Aztán, ha őszinte akarok lenni magamhoz,márpedig, miért ne akarnék az lenni, akkor meg kell mondanom, hogy ez volt az első alkalom, hogy nem izgultam incirifincirit sem, még cxsak kellemes feszültség sem volt, semmi. Sem a darab előtt,közben, vagy után. Bár ebben talán közrejátsszott, h nagyjából 3perccel kezdés előtt, még kértem én is "szerencspuszit" az ofőtől, mert hát kapott mindenki csak én nem. Erre azon nyomban kaptam vagy hetet a buksimra, mire aztán az osztály lány része (azazmajdnem az egész osztály) felhördült, hogy ez nem igazságos :D Lehet, de azért én örültem neki, és tényleg nagon rendes volt az ofő. 
Aztán beszélgettem egy nagyon keveste a Borossal és tök jó volt, az is kiderült, hogy ő is ismeri a Ricsit. Hihetetlen, mennyire, mennyire kicsi ez a világ. Annyira jó volt, mert a Borossal nem sokat beszéltem még eddig, de valójában tudom, hogy tök rendes és tök aranyos, úgyh ez most jól is esett nagyon.

Írnék még egy csomó mindent, és az első váltoozatban írtam is, és nagyon frappáns lett, de sajnos most már ahhoz túl álmos vagyok, úgyhogy majd holnap, utóírat felirattal, megtoldom a bejegyzést, most kihagyott részletekkel. Pl: wc-s találkozás, magyarázkodás, hazaút, ottlét, véleméynnyívánítás, rossz vetítés, fénykép,nyilvános főpróba stb.

Mára ennyit holnap jelentkezem még, a pótlással és rövid bejegyzésssel AzÉgről.

Addig is bárnyfelhős szép álmokat, napsütötte, kipihent, csodaszép reggellel <3
 

Gyááá übervidám hetem volt OwO

2011.02.27. 00:25, emi
Teás hetem Zuval és a többiekkeé>w<

Hey-ho =D
Csudajó hetem volt gyáááá, nem is tudom mindet leírni, drogprevenció,próbák, szakmai nap, soksok teázás, Ali látványa, beszélgetések,ágyneműtartó,véletlen találkozások, filmezések,reggeli pancsi,szobatársaim előadása,közös vacsora,lépcsőforulós beszéhetés,galériás köszönés, Annának énekelés, BL-nézés késő este, közös pisilés xD, életvidámság, egy nagy bödön boldogság, és a többi és a többi és a többi, csakmert az elmúlt hetekben felszívódtam kicsit, ami alatt ezer meg ezer dolog történt velem X3 Koli farsang hát jajj, jóvolt, vicces volt, piros kabát :D Lila madár, hát kész :D


Üzenet az elhynyagolt művészetnek és a rejtett kilétűnek :

Kedves Úrfi!
Kérdem én most, szemérmetlenül, pőrén, minden gátlást levetkőzve, hogy mégis merre jár maga ilyenkor? Kivel van, kire gondol...És ami a legfontosabb, árulja el kérem, létezik-e egyáltalán tisztelt Úrfi?! Lehetséges, hogy találkoztam Önnel, de nem vagyok biztos benne, valóban maga volt e az, vagy csak csalfa illúzió... Tudja mostanában igazán boldoggá tesz, az a valaki, akiről úgy hiszem, hogy Ön az. Mégis elég elkeserítő számomra, hogy a boldogságom növekedésével fordított arányosságban csökken az alkotótevékenységekre való hajlamom/tehetségem.
Ó Úrfi, talán nem is szabad nekem boldognak lennem, ha a lelkemmel akarok festeni?!
Az a baj, hogy mindent túl bonyolultan látok, és nem tudok lemeztelenedve kiállni a pódiumra, mosolyogva, büszkén, felszegett állal integetve az álarcos tömegeknek. Tudja, sosem voltam oda az álarcos bálokért és nem kedvelem ezt a társadalmi karnevált, melyben mindenki felhúz valami maskarát, csak nehogy önmaga legyen. Most mégis én vagyok az, aki nem tudja, hogyan kellene levetnie a fodrokat és giccseket, amiket e tömeg ráhúzott. Eldobni a maszkot, a tollas kalapot, a szárnyakat, bebizonyítva, hogy nem vagyok angyal. Hallott már ilyet? Egyszerűen senki sem hajlandó elhinni nekem, hogy magam is halandó sorból származom.
Úgy szeretném, ha végre valaki belátna az álarc mögé, amin úgy érzem mostanság egyre nagyobb repedéseket tudtam kreálni, talán akkorákat, hogy a közeljövőben, földre zuhanva apró szilánkokra törik széjjel. Alig várom már a pillanatot!
Mondja csak megért engem?! Lát engem?!
Itt állok Ön előtt szemérmetlenül, pőrén,minden gátlást levetkőzve és epedve várom válaszát!
Őszinte tisztelettel és türelmetlen várakozással: Emina

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre